NEMCSICS ANTAL FIATALKORI TERMÉSZETELVŰ FESTMÉNYEI

NEMCSICS ANTAL

FIATALKORI

TERMÉSZETELVŰ

FESTMÉNYEI

A természet látványa során

megismert színkapcsolatok a

színekre vonatkozó összefüggések

keresésére indítottak

A művészet szeretetét és az összefüggések keresésének vágyát szüleimtől tanultam. A színek csodálatára Maulbertsch tanított. Kisdiák koromban sok-sok órát töltöttem a pápai nagytemplom Maulbertsch freskói alatt. Bámultam a finom tört zöldek, kékek és sárgák harmóniáit, azt, hogy ezek a színek hogyan csengtek vissza a falak, pillérek, hevederek és egyéb építészeti elemek, márvány, kő, fa és festett vakolat felületeinek színválasztásában. Szívesen kalandoztam a közeli temetőben, ahol a sötétzöld fenyők ciprusok és az előttük álló halványsárga, májvarózsaszín és kékes-szürke sírkövek kontrasztját csodáltam.

A Képzőművészeti Akadémián egy évig Kontuly Béla, később Kmetty János és Szőnyi István voltak a mestereim. Kontulytól a freskófestés technikáját, Kmettytől a művészet iránti elkötelezetséget, Szőnyitől érzelmek, lírai hangulatok színekkel való kifejezését tanultam. Ezt tanultam, mert természetemnél fogva mindig közel állt hozzám a líra. Nem szeretem a drámát, nem szeretem a fény-árnyékok, csomókba ránduló vonalak görcsös kavargását. Nem szeretem a kataklizmákat sejtető szürrealista próféciákat. Nem szeretem a dübörgő vízeséseket. A földeket öntöző, életet teremtő csendes patakok állnak közel hozzám. Csodálom a csordogáló vizet, amely az élet körforgásában mindenütt jelen van, de szívós munkájával ki tudja vájni a legkeményebb sziklát is, hogy ha szükség van rá, dübörgő vízeséssé válhasson. A főiskola Szőnyi-osztályán váltam festővé...